Bella
  4. Gyermekkori vizeletinkontinencia — van miért aggódni? Okok és kezelés

Gyermekkori vizeletinkontinencia — van miért aggódni? Okok és kezelés

 

A vizeletcsepegés bizonyos életkorig teljesen normálisnak tekinthető. Amíg a belső szervek és a vizeletürítés tudatossága még nem alakult ki a gyermekben. A vizelés megfelelő kontrolljának képessége fokozatosan jön el, de az 5-6 éves gyermekek (a lányok korábban) már képesek tudatosan vizeletet üríteni. Ezért azok a helyzetek, amikor e kor elérése után bevizelési epizódok figyelhetők meg, aggasztóak lehetnek a szülők számára. Ezek ugyanis a vizelési zavarok jelei lehetnek. Ebben a cikkben megpróbáljuk elmagyarázni a zavarok típusai közötti különbségeket, valamint bemutatjuk azok kezelési módjait.

Vizeletinkontinencia és bevizelés gyermekeknél

A gyermekkori vizelési zavarok két típusra oszthatók:

  • vizeletinkontinencia
  • bevizelés

Bár gyakran felcserélve használják őket, nem ugyanazt jelentik. Az első típus leggyakrabban a húgyúti rendszer anatómiai hibáival vagy az idegrendszer betegségeivel függ össze. Ezért gyermekkori vizeletinkontinenciáról akkor beszélhetünk, ha olyan betegségek fordulnak elő náluk, mint:

  • epispadiasis (húgycső felső fali hasadéka)
  • húgyhólyag-exstrophia (húgyhólyag kifordulása)
  • ectopiás ureterszájadék a húgyvezeték normálistól eltérő helyen való végződése a húgyivarszervekben
  • húgyúti fisztulák (sipolyok) kialakulását okozó sérülések
  • cerebrális parézis (agyvelőgyulladás)
  • spina bifida (nyitott gerinc)
  • a keresztcsont alulfejlettsége vagy hiánya
  • a gerincvelő vagy az agy gyulladásai, sérülései, daganatai

Az ilyen típusú zavarok elsődleges jellegűek – a gyermeknél születésétől fogva fennállnak, nagyobb szünetek nélkül. Azonban a fiatal korban fellépő, vizelési zavarként értelmezett vizeletinkontinencia nem a leggyakoribb oka a gyermekkori vizeletcsepegésnek.

Bevizelés gyermekeknél

A gyermekkori bevizelés nem veleszületett rendellenességekkel függ össze, bár a húgyúti rendszer funkcionális zavaraiból ered, többek között olyanokból, mint a hiperaktív hólyag (csepegés sürgető ingerek miatt), hipoaktív hólyag (csepegés túltelítettség miatt) vagy a detrusor-sphincter koordináció hiánya. A bevizelés összefügghet a húgyúti rendszer fertőzéseivel vagy vesebetegségekkel, túl nagy vizelettermeléssel vagy túl kicsi hólyaggal, valamint érzelmi problémákkal is. Ez utóbbi ok, amellyel a szülők és gondozók a leggyakrabban kezdik a diagnózist, azonban ritkább, mint gondolnánk.

A statisztikák azt mutatják, hogy a gyermekkori vizeletcsepegés gyakrabban az érzelmi problémák oka, mintsem azok következménye. Ez különösen igaz a serdülőkori vizeletinkontinenciára, amikor a probléma szégyenérzethez vezet, és ennek eredményeként a serdülő elszigetelődésének okává válhat. Leggyakrabban ekkor stresszinkontinenciát diagnosztizálnak, amely például tüsszentés, nevetés vagy fizikai aktivitás közben jelentkezik. A serdülőknél előfordulhat sürgető inkontinencia is - ilyenkor a hólyag összehúzódik, mielőtt jelzést kapna az agytól. A serdülőkorban az inkontinencia leggyakoribb okai az alkohol, a koffein, a vízhajtó gyógyszerek, sőt még a citrusfélék is. Nem szabad azonban kizárni súlyosabb okokat sem, pl. a húgyúti fertőzéseket. Még egy apró probléma észlelése is arra kell ösztönözze az érintettet, hogy felkeresse az orvost.

Az ilyen típusú zavarok ekként oszthatók fel:

  • éjszakai bevizelés
  • nappali bevizelés
  • kevert bevizelés (a probléma nappal és éjszaka is fennáll)

A nappali bevizelés leggyakrabban húgyúti fertőzésre vagy a húgyúti rendszer rendellenességeire utal, például túl kicsi hólyagra (ilyen esetben a gyermek nappal csepegteti a vizeletet). Az éjszakai bevizelés oka többféle lehet. Jelenleg három rendellenességet fogadnak el, amelyek az éjszakai bevizelés leggyakoribb okai:

  • Túl nagy vizeletmennyiség, amelyet a vazopresszin - egy hormon, amely többek között a termelt vizelet mennyiségéért felelős - nem megfelelő termelési ritmusa okoz. Ez az úgynevezett elsődleges izolált éjszakai bevizelés.
  • Túl kicsi hólyagkapacitás, amely képtelen befogadni a termelt vizelet mennyiségét.
  • Az alsó húgyutak zavarai: a detrusor izom és a húgycső-sphincter közötti koordináció hiánya, valamint az úgynevezett „lusta” hólyag.

Ezek az okok együttesen is előfordulhatnak. Az éjszakai bevizelés érzelmi problémák következménye is lehet, azonban – még ha vannak is ilyen feltételezések – szükséges a kísérő betegségek és más vizeletcsepegési okok előzetes kizárása.

Gyermekkori vizeletinkontinencia típusai


Megkülönböztetünk elsődleges vizeletinkontinenciát, azaz a gyermek önkéntelen vizeletürítését születésétől fogva, és másodlagos vizeletinkontinenciát, azaz a vizelettartással kapcsolatos zavarok megjelenését a vizeléssel kapcsolatos megfelelő szokások elsajátítása utáni időszakban. Amikor a gyermek legalább fél évig kontrollálta a vizeletürítést, majd ismét bevizel, másodlagos formáról beszélünk. Az elsődleges vizeletinkontinencia általában magától elmúlik, míg a másodlagos vizeletinkontinenciát különféle rendellenességek okozhatják, és az idővel súlyosbodhat is.

Gyermekkori vizeletinkontinencia — okok

Míg az elsődleges gyermekkori vizeletinkontinenciát a húgyhólyag kiürítésének nem megfelelő kontrollja, a húgyhólyag korlátozott kapacitása és nagy mennyiségű éjszakai vizelet okozhatja, addig az idősebb gyermekeknél ez különféle betegségekkel vagy rendellenességekkel lehet összefüggésben.

Ennek okai lehetnek:

  • húgyúti betegségek (pl. bakteriális fertőzés) — ekkor a jellegzetes tünet nemcsak a gyermek nappali vagy éjszakai vizeletcsepegése, hanem a megemelkedett testhőmérséklet, hasi fájdalom vagy diszkomfort érzet vizelés közben is
  • túlzott stresszhatás
  • húgyúti rendellenességek
  • az alsó húgyutak funkcionális zavara (pl. anatómiai rendellenességből eredő)
  • a vazopresszin szekréciójának napi ritmus zavara
  • érzelmi zavarok
  • neurológiai zavarok

A gyermekek a hólyagkontroll képességét körülbelül 3-5 éves koruk előtt sajátítják el. Ezen életkor felett jelentkező gyermekkori vizeletinkontinencia többféle súlyos betegséget jelezhet, ezért ezt a tünetet nem szabad figyelmen kívül hagyni, azonnali orvosi konzultáció javasolt.

Hogyan kezeljük a gyermekkori vizeletinkontinenciát?

Abban az esetben, ha az éjszakai bevizelés 5 éves kor feletti gyermeknél fordul elő és ismétlődik (akár rendszertelen időközönként is), fel kell keresni a háziorvost, aki alapos kórelőzményt vesz fel, fizikai vizsgálatot végez és valószínűleg általános vizeletvizsgálatot rendel el, majd szakorvoshoz irányítja a gyermeket. A vizeletinkontinenciával kapcsolatos problémák okának feltárásához urológiai konzultáció szükséges. A gyermekkori vizeletinkontinencia diagnosztizálásával és kezelésével gyermekurológus foglalkozik. Fontos továbbá megjegyezni, ha az éjszakai bevizelés nappali bevizeléssel vagy vizeletürítési panaszokkal együtt jelentkezik, életkortól függetlenül orvoshoz kell fordulni. A kórelőzmény felvétele során a szülőknek és gondozóknak fel kell készülniük többek között a bevizelés és a vizelés gyakoriságára, a vizeletvisszatartási probléma észlelésének pillanatára, a családban előforduló inkontinencia előzményére, vagy a gyermek napi folyadékbevitelére vonatkozó kérdésekre. A kérdések bizonyosan konkrétak lesznek, ezért érdemes felkészülni az orvossal való beszélgetésre. A kezelés hatékonysága az orvossal és a gyermekkel való együttműködéstől függ.

A vizelési zavarok kezelésének típusa a felállított diagnózistól függ. Leggyakrabban azonban az orvos a nem gyógyszeres, viselkedési kezelés bevezetését választja a megfelelő reflexek kialakítása érdekében. Ez elsősorban a következőket foglalja magában:

  • Vizelési tréning – abban az esetben, ha a gyermek jelzi, hogy vécére kell mennie, a szülőnek vagy gondozónak még néhány percig vissza kell tartania, hogy serkentse a húgycső-sphincter megfelelő működését. Ennek köszönhetően a gyermek jól megismeri a tudatos vizelés mechanizmusát.
  • Folyadékbevitel növelése napközben, ami lehetővé teszi a gyermek hólyagjának megnagyobbodását. Fontos megjegyezni, hogy az ilyen helyzetben gyakori folyadék korlátozás nem javasolt.
  • A hólyag elalvás előtti ürítési szokásának kialakítása, különösen az éjszaka bevizelő gyermekeknél.

Egyes orvosok javasolják a gyermek éjszakai felébresztését is vizelés céljából. Azonban ennek a módszernek a megítélése megosztó. A felébresztés ugyanis megzavarhatja a gyermek természetes érzékelését a hólyag túltelítettségét jelző jelekkel kapcsolatban. A gyermeknek magától kellene felébrednie, hogy vécére menjen, ahelyett, hogy erre kényszerítenék. Javasolt a vizelési napló közös vezetése is, amelyben mind a tudatos vizelést, mind a vizelet elcseppenését jelölni kell. Fontos továbbá megjegyezni, hogy a gyermek büntetése vagy hibáztatása a az akaratlan vizeletvesztésért semiképp sem javasolt!

Az éjszakai bevizelés leggyakoribb oka gyermekeknél az elsődleges izolált éjszakai bevizelés (70-80%). Ez a rendellenesség konzervatívan és gyógyszeresen is kezelhető, melynek során dezmopresszint – a vazopresszin szintetikus analógját – alkalmazzák. A gyógyszerek célja az éjszakai vizelettermelés csökkentése. Egy másik alkalmazott gyógyszer az oxibutinin-hidroklorid, amely csökkenti a detrusor izom akaratlan összehúzódásainak gyakoriságát és növeli a hólyag kapacitását. Azokban az esetekben, amikor a bevizelést vagy vizeletinkontinenciát sérülések, betegségek vagy anatómiai rendellenességek okozzák, a kiváltó októl függő ok-okozati kezelés szükséges.

Gyermekkori vizeletinkontinencia és a nedvszívó védőeszközök


A vizeletcsepegés rendkívül stresszes és frusztráló a gyermek számára. Az ismétlődő epizódok érzelmi problémákat is okozhatnak – önbizalomhiányt, alacsony önértékelést. Ezért szükséges a mielőbbi orvosi konzultáció és a kezelés megkezdése. Annak érdekében, hogy a gyermek számára kényelmet és védelmet biztosítsunk a nedvesség ellen, és ezáltal a vizeletinkontinencia epizódjai után gyakran előforduló bőrproblémák ellen is, a szülő vagy gondozó nedvszívó termékeket vethet bet, amelyek felszívják a vizeletet és nem korlátozzák a mozgást. Ezek elsősorban azok a nadrágpelenkák, amelyek már nagyobbak mint a babapelenkák. A nadrágpelenkát elsősorban fogyatékkal élő és fejlődési rendellenességekkel küzdő gyermekek gondozásában ajánlják, amely állapotok megnehezítik vagy ellehetetlenítik az inkontinencia teljes gyógyulását.

Idősebb gyermekeknél a nedvesség elleni védelmet urológiai betétek biztosíthatják, amelyeket kényelmesen a fehérneműhöz lehet ragasztani. Éjszakai bevizelés esetén szükség lehet higiéniai alátétek használatára is, egyszerhasználatos vagy többször használható változatban. Ezek nemcsak az ágymatrac nedvesség elleni védelme szempontjából hasznosak, de az alátét használatával a gyermekben tudatosul, hogy a bevizelés nem okoz kárt, plusz teendőt a szülőnek, hiszen a bevizelés erős bűntudattal járhat.

A gyermekkori vizeletinkontinencia és a bevizelés olyan betegségek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, vagy kizárólag a gyermek érzelmi problémáival magyarázni. Súlyosabb zavarok tünetei is lehetnek, amelyeket orvosnak kell ellenőriznie.


Gyakran ismételt kérdések


Miért tartja vissza a gyermek a pisit az utolsó pillanatig?

Ha a gyermek már tudja használni a bilit, de mégis az utolsó pillanatig visszatartja a pisit, az azt jelentheti, hogy a vizelés kellemetlenséget vagy akár fájdalmat okoz neki. Ez a tünet komolyabb betegségre (pl. húgyúti fertőzésre) is utalhat.

Melyek a gyermekkori vizeletinkontinencia okai?

Kisebb gyermekek esetében a vizeletinkontinencia oka általában a húgyhólyag túl kicsi kapacitása és a húgyhólyag-kontroll képességének hiánya. Azonban a leggyakoribb vizeletinkontinencia okok a gyermekeknél, akik már képesek kontrollálni a hólyagjukat: húgyúti betegségek (pl. bakteriális fertőzés) — ekkor a jellegzetes tünet nemcsak a gyermek nappali vagy éjszakai vizeletcsepegése, hanem a megemelkedett testhőmérséklet, hasi fájdalom vagy diszkomfort érzet vizelés közben is; túlzott stresszhatás; a húgyúti rendszer anatómiai rendellenességei; a vazopresszin szekréciójának napi ritmus zavara; érzelmi zavarok; neurológiai zavarok.

Hogyan kezeljük a gyermekkori vizeletinkontinenciát?

A gyermekkori vizeletinkontinencia kezelése ok-okozati és tüneti kezelésre oszlik, emellett megkülönböztünk nem gyógyszeres módszereket (hólyagtréning, pszichológusi segítség, a bevizelő gyermekkel való helyes bánásmód éjszaka, a fogyasztott folyadék mennyiségének korlátozása 2–3 órával lefekvés előtt) és gyógyszeres módszereket (a gyógyszer kiválasztása a vizeletinkontinenciával összefüggésbe hozható zavarok okától függően).


FIGYELEM! A cikk tájékoztató jellegű. A benne foglalt információk nem helyettesítik az orvos által nyújtott egyéni orvosi tanácsot. Mielőtt betartja a szolgáltatásban található orvosi tanácsokat, konzultáljon orvosával.

 

Tegyen fel kérdést vagy írjon megjegyzést

Tegyen fel kérdést vagy megjegyzést a cikk szerzőjének